A Benkó Dixieland Band (BDB) története 1957-ben kezdődött, amikor Benkó Sándor és barátai összeálltak, hogy New Orleans-i hangulatot megidéző dixieland zenét játszanak. Kezdetben a budapesti Béka Klubban léptek fel, ahol rövid időn belül teltházas koncerteket adtak. A dixie mellett tánczenét is játszottak. Népszerűségüket mutatja, hogy 1960-ban a közönség szavazatai alapján elnyerték a Budapesti Ifjúsági Jazz Fesztivál nagydíját. A beat magyarországi megjelenéséig, az Illés – Metró – Omega nagy hármasának színrelépéséig a közönség első számú kedvencei voltak.

1957-63 között több, mint hetvenen fordultak meg az együttesben, ma már ismert popzenekarok vezetői is náluk kezdtek zenélni. Így játszott a BDB-ben Baronits Zsolt (Syrius), Benkő László (Omega), Bokány Ferenc (Metro), Frenreisz Károly (Metro, Lokomotiv GT, Skorpió), Laux József (Omega, Lokomotiv GT), Oroszlán György (Bergendy), Solymos Antal (Express).

A 60-as évek elején tombolt a beat, a zenekar több tagja ezt az irányt szerette volna követni, de Benkó Sándor, a zenekar vezetője tántoríthatatlan volt. Elhatározta, hogy átalakítja az együttest, megszünteti az állandó tagcserét. Műszaki Egyetemre járó évfolyamtársai közül választotta ki azokat az embereket, akik elképzelésével egyetértettek azzal, hogy az egyetem elvégzése után főállásban mérnökként dolgoznak, mellette pedig megpróbálnak profi módon zenélni. 1963-tól tűntek fel az együttes későbbi arculatát meghatározó zenészek Járay János (dob), Nagy Jenő (bendzsó), Mankovits István (bőgő), Zoltán Béla (trombita), illetve Bagyari Béla (zongora).